22.fejezet - Vissza az elejére: IDEGENEK.

x Zayn szemszöge x
Másnap úgy döntöttem, ideje végre szembenézni Perrievel és a managerével. Reggel elvittem Liliéket az iskolába, bár ők nagyon tiltakoztak ellene, nem érdekelt. Látom Lilin, hogy mennyire kikészítik a rajongók, de gondoltam jobb ha vele vagyok közben, legalább meg tudom védeni.

Mivel régen voltam a srácokkal is, gondoltam előbb elmegyek hozzájuk, aztán irány a Little Mix főhadiszállása.

-Zaaayn. Csá tesó. -pacsizott le velem Niall a nappaliban, s tovább mentünk a konyhába, ahol valami megbeszélést tartott a másik három bandatag.

-Jéé..az eltékozolt bárány vissza tért. -mondta Harry, s Louis-val közösen megöleltek, majd utána Liam is.

-Naa srácok aért nem is voltam oda heteket, csak pár napot. -vigyorogtam, s leültem közéjük. -Miről beszéltetek mikor jöttem?

-Meglepetés buli a csajoknak. -tartotta fel a kezét Harry. -Kinek az ötlete?

-A tiéd. -mondták 3an, s lepacsiztak Hazzával.

-Bővebben?

-Azt találtam ki, ha már a csajaink elviselik, hogy néhány directioner és sok directionator egyfolytában b*sztatja őket, kicsit kikapcsolódhatnának. Gondoltam jó ötlet lenne tartani nekik egy bulit.

-Szerintem inkább menjenek el valami manikűr pedikűr szépségszalon izébe. -mondtam, mert gondoltam az jobban bejönne nekik.

-Ez jobb. -öklözött velem Liam, s elismerő pillantásokat lövellt felém Louis és Niall is, már csak Hazza maradt.

-Jó akkor először oda mennek aztán buli?

-Meg egyeztünk. -mosolyogtam rá, s csoportos ölelést tartottunk. Imádom a srácokat, olyan, mintha lenne 4 fiú tesóm, akikkel mindent megbeszélhetek, ők a legkirályabbak.
Megbeszéltük, hogy majd telefonon értesítjük egymást a szervezéssel és időpontokkal kapcsolatban, én pedig elindultam Perriékhez.
***

-Jade! -vigyorogtam a bordó hajú lányra aki ajtót nyitott, mire a nyakamba ugorva visított fel.

-Zaaayn! Úr Isten nagyon rég óta nem láttalak, mizujs?? -szállt le rólam, s fejét oldalra döntve mosolygott fel rám. Nagyon bírtam ezt a kis izgő-mozgó csajt, igazából ő a kedvencem a Little Mixből.

-Áhh, semmi, még élek. -vakartam meg a tarkómat. -Veled mizujs?

-Csak a szokásos. -nevetett fel. -Interjúk, próbák, vásárlás. Ó, bejössz? -vette észre, hogy még mindig az ajtóban ácsorgunk, s háta mögé mutatott, mire bólintottam.

-Nyilván az én elbűvölő személyiségem az egyik oka, hogy újra köreinkben üdvözölhetünk, de gondolom van még itt más is.. szóval mi szél hozott erre?

-Perrievel van beszédem. Gondolom hallottad, mi történt. -hajtottam le a fejem.

-Persze, hogy hallottam. Perrie nagyon ki van akadva. Folyton azt hajtogatja, hogy hogy jösz te ahhoz, hogy így megalázd. -nevetett Jade, és leült a kanapéra. -Én csak annyit mondok, hogy ha azért a Liliért vagy kiért elhagytad Perriet, akkor az a lány egy valóságos angyal lehet. -mosolygott rám.

-Az. Majd bemutatlak egymásnak.

-Rendben. -vigyorgott Jade, de a hátam mögé nézve arcáról lefagyott a mosoly. Megfordultam, de a látvány nem ért meglepetés ként. Egy dühös Perrievel találtam szembe magam, aki fújtatva lerohant a lépcsőn, s két tenyerét mellkasomra tapasztva lökött fel, ha nincs mögöttem a fotel, beleborulok a kandallóba.

-ÁÁÁÁ! -ordított, mint egy őrült, s mindkét kezével a hajába túrt. -Hogy gondoltad ezt Zayn?! Ki vagy te?! -kiabált, s közben haját "tépve" lépegetett ide oda.

-Perrie..-álltam fel lassan megam elé tartva mindkét kezem, jelezve nem akarok rosszat. -Nem lesz semmi baj..

-Mi az, hogy nem lesz semmi baj?!!! -Kiabált, felkapott egy poharat, s a kandallóba dobta, amiben a tűz fellobbant, s kicsit meg is perzselte a fotelt. -Tönkre tetted az életemet!!

-Perrie leszarom, hogy ideges vagy, de ez az ÉN házam, és neked semmi jogod hozzá, hogy törj zúzz! -állt fel a mindig vidám Jade is, s mérgesen rivallt a szőkére, aki valamennyire felfogta mit mondott barátnője, s kicsit higgadtabban utasított, hogy menjek vele a konyhába.

-Perrie mielőtt bármit is mondasz, tudnod kell, hogy ezt helyre lehet hozni, és hogy nagyon szeretem Lilit.. -mondtam gyorsan, de a szavamba vágott: -Így van. Helyre lehet hozni. Még hozzá úgy, hogy elismered ország világ előtt, hogy ENGEM szeretsz, és az a kis cafka csak egy kis rajongó, aki nagyon szeretett volna veled egy randit, aztán a ott rád akaszkodott, te pedig nem akartad megbántani.

-Ezt nem gondolod komolyan. -nevetettem fel idegesen. Azt hittem könnyebben fog menni. -Ide figyelj Perrie. Én szerelmes vagyok Lilibe! Több mint 1 éve. Nem fogom miattad ejteni.

-Vagy dobod, vagy az ügyvédem beperel, és tönkre teszem a karriereteket. Nem csak a tiédet, a fiúkét is. Tudod, hogy képes vagyok rá. Zayn nekem kellesz, hogy ne tűnjek el a süllyesztőben. Tehetséges vagyok, ezt te is tudod, de ezt nem sok ember látja, hisz mi nem vagyunk olyan híresek, ellenben ti..az egész világot meghódítottátok mindössze 2 év alatt. Általatok mi is a csúcson lehetünk. Szóval..hogy döntesz? -fonta karba kezeit, s neki dőlt a mosogatónak. - a beszéde teljesen megdöbbentett, szóhoz sem tudtam jutni, csak tátogtam mint valami hal. Az agyam eszelősen kutatott valami megoldás után, egy olyan megoldás után, amiben nem kell elhagynom Lilit, és a karrierünk sem lesz tönkre téve.

-Mi lenne, ha a nyilvánosság előtt veled..igazából viszont Lilivel lennék? Így megmaradna a hírneved, és nekem sem kéne elveszítenem Lilit. -próbáltam rá venni, ami abban a pillanatban lehetetlennek tűnt.

-Én azt akartam, hogy hagyd ott, de igazad van. Így nekem is és neked is jó..és nem lesz okod szakítani velem, rendben. Áll az alku. De figyelmeztetlek..egy fotót sem akarok meglátni kettőtökről! -mondta, majd kivonult a helységből, én pedig lerogytam az egyik székre, s szinte magamba roskadtam.

Hogy fogom én ezt elmagyarázni Lilinek? Teljesen ki fog akadni, de nem tehetek mást. Így mindenkinek jó..vagyis csak majdnem.
***
A kocsiban ülve ujjaimmal görcsösen szorítottam a kormányt, agyam villám sebességgel pörgött, lejátszottam magamban Lili reakcióit. Azt kívántam bár csak lenne még pár évem, mielőtt el kéne neki ezt mondanom, de nem volt. Csak perceim voltak, ugyanis megérkeztem a házuk elé, s annyira elmerültem a gondolataimban, hogy hangos fékcsikorgással állítottam meg a kocsit. Vettem még egy utolsó mély levegőt, és kiszáltam a kocsiból.

Kopogtam párat, de senki se nyitotta ki az ajtót, elkezdtem csöngetni, de semmi. Pedig tudtam hogy otthon vannak, láttam, hogy ég a villany az emeleten. Gondoltam bemegyek hátulról. Ahogy lefordultam a hátsó udvarra, hangos nevetés csapta meg a fülem. Lili, Enikő és az anyukájuk fürdőruhában lövöldöztek egymásra vizipisztollyal. Nekidőltem a ház oldalának, és mosolyogva néztem a jelenetet.

Lili lelocsolta az anyukáját, s egy fa mögé rohant, míg Enikő a felfordított kerti asztal mögűl fedezte nővérét. Egyértelmű, hogy ketten egy ellen volt a felállás.

-Lányoook! Lányok ez nem ér! -nevetett Bree, s felemelte mindkét kezét. -Feladooom feladom! -kiabált, s mosolyogva dobta el a játékpisztolyt.

-Enikő fedezem magát 12 óránál, menjen előre, és nézze meg, hogy fegyvertelen-e az ellenség. -kiabált át Encinek Lili, engem pedig elkapott a nevetés, mire mindhárom nő felém fordult, s először meglepett arckifejezésük átment gonoszba, s mindhárman felém rohantak a vizipisztollyal. Enikő és Bree lefogtak, Lili pedig előttem sétálgatott fel alá, s szónoklatot tartott a leselkedés rosszaságáról.

-Nos ifjú úr! Úgy vélem büntetést érdemel. -mondta Lili, én pedig nem bírtam visszafogni magam, térdre rogytam, s szinte visítoztam a röhögéstől, mire egy jó nagy adag vizet kaptam, nem a pisztolyból, hanem egy hordóból!

-Basszus! -álltam fel egy pillanat alatt, s dühösen meredtem Lil're. -Ezt most miért?

-Ha nem estél volna össze a röhögéstől, csak ezzel kapsz. -mondta mosolyogva, s lespriccelt a vizipisztollyal is, lenéztem oda ahol eltalált, majd lassan újra az arcára.

-Lilieeeeen!. -kiabáltam, s utána vetettem magam, mert számított rám, és elrohant. Berohant a házba, fel a lépcsőn, be a szobályában lévő fürdőbe, én meg utána. Már majdnem sikerült becsapnia az orrom előt az ajtót, de visszanyomtam, mire ő neki lökődött a falnak, s arca elé kapta kezeit.

-Ne bántson kéreeeem! -nevetett fel, én pedig mellé léptem és felkaptam a államra, mire egy oriásit visított.

-Tegyél le! Zayn azonnal tegyél le különben nagyon rá fázol hallod?! -kiabált, s közben a hátamat ütögette.

-Jól van na te kis vadóc. -nevettem, s leborultam vele az ágyra. Fejemet mellkasára tettem, s átöleltem a derekát.

-Hol jártál egész nap? -simította kezét hátamra Lili, s hanyat dőlt a párnára. Fejem fel le mozgott ahogy levegőt vett, éreztem ahogy hevesen ver a szíve, mint egy kis madár szárnya.


-Elmentem a fiúkhoz. -mondtam, még egy kicsit halogatni akartam..behunytam a szemem, miközben Lili ujja köré csavarta a hajamat.

-Hogy vannak? Minden oké?

-Aha. -nyögtem.. -És..után elmentem Perriehez. -lélegzet visszafolytva vártam a választ, már azt hittem soha többet nem fog megszólalni, amikor mély levegőt vett, majd hosszan fújta ki azt.

-Sikerült megegyeznetek? -kérdezte viszonylag nyugodtan.

-Igen, de nagy árat kell érte fizetnem. -mondtam szomorúan, s még szorosabban fontam köré karomat

-Zayn mond már el, hogy mi van. -kúszott fel ülésbe, ezzel engem is kényszerített, hogy felüljek. Amikor a szemébe néztem, azt hittem mentem el sírom magam.

-Meg fenyegetett, hogy tönkre teszi az egész banda karrierjét..ezt nem engedhettem Lili. Kérlek ne haragudj.- hajtottam le a fejem. -Nem volt más választásom.

-Mi volt az alku. -Lili hangja rideg volt, és távolság tartó, mint aki mindjárt felrobban, de tűrtőzteti magát. Képzelem mi játszódhat most le benne.

-Abban egyeztünk meg, hogy a nyilvánosság úgy fogja tudni, hogy ő a barátnőm, de igazából te leszel, és nem kell veled szakítanom, csak nem mutatkozhatunk sehol sem együtt, tehát a nyivánosság úgy fogja tudni, hogy csak egy rajongó voltál aki nagyon akart velem randizni, és a randin kicsit nagyon rám másztál én pedig nem akartalak megbántani. -hadartam el gyorsan, s észre vettem, hogy szerelmem légzése sokkal gyorsabb, már-már hisztérikus.

-Lili! -néztem fel rá, s majdnem leborultam az ágyról. Életem arca piros színben pompázott, szemei szintén vörösek, gondolom az erőfeszítéstől, hogy ne törjön ki belőle a zokogás, ám egy két könycsepp mégis ki-ki csordult.

-Tűnj a szeme elől Zayn Malik. -nyögte ki a szavakat nagy nehezen, s mikor nem tágítottam, keserves ordításba kezdett.

-Takarodj innen! Nem hallod?! Ásd el magad Perrievel együtt! -teljesen kikelt magából, én pedig gondolkozás nélkül kimentem a szobából, lerohantam a lépcsőn, el a döbbent Bree és Enikő mellett, ki az ajtón be a kocsimba. A következő fél órában csak száguldoztam. Csak nyomtam a gázt, és hajtottam előre a kocsit. Valami nedveset éreztem végig folyni az arcomon, ami a szám széléhez ért, s lenyaltam onnan. Sós volt. Sírtam. Észre sem vettem, hogy percek óta folyik a könnyem, és hogy teljesen lakatlan vidékre értem. Lefékeztem, kiugrottam a kocsiból, egy hatalmasat ordítottam. Semmi értelmeset, csak úgy. Csak hogy végre megnyugodjak kicsit. Rombolni akartam, pusztítani. Ehelyett lerogytam a földre..ezen a napon már sokadjára, s hanyat vágtam magam az ország úton.
Bámultam a csillagokat, s könnyeim még mindig megállíthatatlanul folytak le szememből oldalra, hogy az aszfaltra hullva halhassanak el.
Nem akartam tudni magamról. Azt akartam, hogy szűnjön meg a világ. Sikerülhetett elájulnom, vagy nem tudom, mert pár perc után már csak a sötétséget észleltem magam körül..semmi megfoghatót, csak a végtelen sötétséget.
***


x Perrie szemszöge x

Tudtam, hogy Zaynt már csak a titkolózás is tönkre fogja tenni, nekem pedig így teljesen meg is felelt. Éppen lefeküdni akartam, amikor valaki őrült módon kezdett kopogtatni a bejárati ajtón, lassan oda mentem, és kikukucskáltam azon a kis lyukon.

-Na figyu ilyenkor sem fotózkodni, sem autógrammot adni nem vagyok hajlandó, ha feltétlenül kell gyere vissza holnap dél körül. Csőőkee. -hadartam el az ajtóban álló lánynak, majd becsukni akartam az ajtót, de nem engedte.

-Egyik sem kell. Nem miattad jöttem. Hanem Lilien Gray miatt. -mondta ravasz mosollyal az arcán, s elég hamar felkeltette az érdeklődésemet.

-Mit akarsz?

-Tönkre tenni Lilit. -mondta félmosollyal az arcán, nekem pedig örögi vigyor kúszott ajkaimra.

-Gyere be. -tártam előtte szélesre az ajtót, ő pedig boldogan lépte át a küszöböt.

To be continued*

Na milyen lett? Remélem nem lett olyan szar, mint amilyennek én érzem, bár lehet, hogy ezt azt túlzásba vittem. :$$ neharii :*
xoxo: Fabii :) x